AMIT ANYÁD SOSEM MONDOTT EL
AMIT ANYÁD SOSEM MONDOTT EL
Elmondta-e valaha is anyád, hogy...
- nem illik kölcsönvenni más nők férjét, akkor sem, ha vissza akarod adni őket?
- sose nézz bele egy olyan tükörbe, ami nem fér el a táskácskádban?
- az öregség olyan viszonylagos – húszévesen az ember azt hiszi, végre felnőtt, harmincévesen vénnek találja magát, mikor negyven, a harminc kölyökkornak tűnik, és ötvenévesen egyre szívesebben maradna negyvenéves?
- a cipők olyanok, mint a csinos kamaszfiúk: beléjük szeretsz, bár tudod, hogy egyáltalán nem illenek hozzád, túl fiatalosak, szorítanak, és túl sokba kerülnek?
- a szülés nehéz, és csak utána kezd el fájni?
- a férfi nem játékszer – nem adnak mellé használati utasítást, és a pénzedet sem kapod vissza, ha tönkremegy; és sajnos elemet sem mellékelnek hozzájuk?
VANNAK DOLGOK, AMIKET EGYSZERŰEN NEM TUDNAK ELMONDANI A LÁNYUKNAK AZ ANYÁK. NEM SZERETNÉK ELMONDANI. NEM AKARJÁK LEROMBOLNI A LÁNYUK ILLÚZIÓIT. A SAJÁTJUKAT SEM.
Azt szeretnék, a lányuk nem feküdne le senkivel, majd csak ha fagy, és mindenki műkorcsolyázik. Ennek ellenére szeretnének unokákat, lehetőleg szeplőtlen fogantatással – valamikor egyszer, nagy sokára, mikor úgyis túlságosan sok dolguk lesz ahhoz, hogy vigyázzanak rá. Nem szeretnek a lányuknak az apjukról sem mesélni, mert mi van, ha kiderül, hogy ő sem valami különleges lény, hanem csak egy köznapi férfi? Kivéve persze, ha elváltak – akkor viszont mindent el akarnak mondani.
Szerencsére én nem vagyok az anyád, mondja Marion McGilvary, úgyhogy hadd világosítsalak fel pár dologról!
Marion gyermekkorában az anyja egyszerű dolgokra vágyott – többet szeretett volna aludni, és örült volna, ha a tiszta ruhák kivasalják magukat. A huszonegyedik század összetett világában a nőket azonban jobban érdekli a szex, mint a centrifuga, és olyan kapcsolatra vágynak, ami tovább bírja, mint a mosógépük. És ha minden