A mandulaliget madonnája

A mandulaliget madonnája

A Mandulaliget Madonnája felejthetetlen történet szerelemről és művészetről az itáliai háborúk színterében,
A muránói üvegfúvó és A velencei szerződés írójától.

Bernardino Luinit, Leonardo da Vinci kedvenc tanítványát a lombárd hegyek közé rendelik vallási tárgyú freskók megfestésére. A szeme megakad a gyönyörű Simonetta di Saronnón, a fiatal nemesasszonyon, akinek a férje elesett a csatában.
Bernardinót annyira magával ragadja a szépséges és bánatos özvegy, hogy mindenképpen le akarja festeni, róla mintázza a Madonnát a saronnói templom csodálatos freskóihoz. A modell és a festő egymásba szeretnek, Simonetta pedig saját mesterművével viszonozza Luini zseniális alkotását: a mandulái felhasználásával elkészíti a szerelme számára a híres likőrt, az Amaretto di Saronnót.
Ki a titokzatos aranykezű zsidó? Milyen szerepet játszik a fiatal, néma katona Simonetta végzetében? Marina Fiorato zseniális regénye csodálatos kirándulásra visz minket meghökkentő végállomással.

"Lenyűgöző történet, rejtélyről és odaadásról, szeretetről és árulásról."
- Kate Furnivall Az orosz szerető és az Árnyak a Níluson című könyvek szerzője


Részletek a könyvből:

"Bernardino már egyetlen Simonettára vetett pillantásból tudta, hogy ő ennek a nőnek a megfestésére született. Már az első vonalak jó helyre kerültek, nem habozott, nem törölt ki semmit. Le sem tudta venni a szemét a nőről: az alakjáról, vállának ívéről, az erős, mégis nőies karjáról, a páratlan arcáról. Elvarázsolta a combjának hossza, lábfejének íve, a mellek finom dudorodása a kék köpeny alatt. Még a haja sem veszített semmit a szépségéből: rövid fürtjei most oly bájosan keretezték az arcát, ahogyan hosszú loknijai soha. Tökéletes volt."


"Rebeka odalépett az elsőszülöttjéhez, és kinyitotta a tenyerét. Egyáltalán nem számított arra, amit ott látott. Gyönyörűen kidolgozott galambot festettek művészien a gyerek kezébe. Az állat repült, a csőrében olajfa ágat vitt. Olyan elképesztő alkotás volt, hogy szinte látszott, ahogy a tollait borzolja a szél, az olajfalevél ezüstös szürkeségén mintha megcsillant volna a nap. A madár tollazata elsőre hófehérnek tűnt, ám közelebbről szemügyre véve látszott, hogy a szivárvány összes színének a felhasználásával keverték ki ezt a tökéletes fehéret. Ráadásul olyan csöpp volt, hogy tökéletesen beleillett a pici tenyérbe."