A Hetedik Út titka

A Hetedik Út titka

Este verni kezdte az eső az ablakot. Úgy fújta szél, hogy még a függönyök is mozogtak. Az egész ház nyikorgott. Frank elhúzta a függönyt, és kinézett. Egy villám elvakította, és a következő pillanatban hatalmas dörgés hallatszott. Rögtön ezután másféle hangokat hallott – ablakok zörögtek, ajtók csapódtak, nagy dörejjel ki is vágódott valahol egy. Frank kiszaladt a folyosóra. Kis híján hátratántorodott egy heves széllökéstől. A bejárati ajtó nyitva volt. Az előszobai rézlámpa ide-oda lengett, a falakon különös árnyak táncoltak. Az eső Frank arcába vágott, miközben nagy nehezen sikerült becsuknia az ajtót. Csak akkor vette észre, hogy a lábtörlőn egy levél fekszik… Öt perc múlva fél négy. Mindjárt vége a tanításnak a falusi iskolában. A hatodikosok villámgyorsan összecsomagolnak, és csillogó szemmel néznek a tanító úrra. Frank van der Kódor ilyenkor mindig mesél. Csodás történeteinek hőse, Vörös Frank mélységes tömlöcökből szökik meg, hajótöréseket él túl, éhes oroszlánnal, sárkánnyal, jetivel méri össze az erejét. Egyik a nap a tanító azzal fejezi be a mesét, hogy Vörös Frank fontos levelet vár. Legnagyobb meglepetésére azon az estén ő kap levelet rejtélyes körülmények között, és ezután egymást követik a furcsábbnál furcsább események. Frank elhatározza, hogy kideríti, mi történik a látszólag unalmas kis faluban. Varázslók? Kémek? Kegyetlen bárók? Fogva tartott gyermekek? Elrejtett kincs? Összeesküvés? Úgy tűnik, egyik meséje önálló életre kelt, és szereplői a diákok, a házinéni, és ki tudja ki még a faluból… no és persze maga Frank. De hát lehetséges ez?!