A mestermű

A mestermű

Magával ragadó regényében a szerző a New York-i Grand Central Terminál – mely sok millió ember számára egy koronaékszer, a tervezés mesterműve – elbűvölő művészeti iskolájába repíti az olvasót, ahol két teljesen különböző nő, ötven év eltéréssel, minden elhivatottságát latba veti, hogy elérje a célját.


New York, 1928.

Clara számára a terminál ugródeszka a jövőjébe, melyről biztosra veszi, hogy olyan ragyogó lesz, akárcsak a csillagképek a főcsarnok mennyezetén. A huszonöt éves Clara a nagyra tartott Grand Central Művészeti Iskolában tanít. Tehetséges illusztrátorként arról álmodozik, hogy címlapot tervez a Vogue-nak, ám még az iskola presztízse sem képes felülírni a közvélemény megvetését a „női művészek” iránt. A pimasz, tüzes és céltudatos Clara elszánt, hogy az összes létező kreatív sikert elérje. Ám neki és bohém barátainak fogalmuk sincs, hogy hamarosan lecsap rájuk a fenyegető világválság, a telhetetlen szörny, amelynek hatalmában áll elpusztítani az egész művészvilágot. De még a szegénység és az éhezés is kevés is ahhoz, hogy felkészítse Clarát a hamarosan bekövetkező még nagyobb tragédiára.

KÖZEL ÖTVEN ÉVVEL KÉSŐBB a terminál majdnem olyan erős hanyatlásnak indult már, mint Virginia élete. Mocsokkal és veszélyekkel teli, a megfeketedett mennyezetektől kezdve a zsebtolvajokon át a drogdílerekig, akik az emeleteket járják. Vajon az egykor ragyogó épület egy megőrzésre érdemes nevezetesség, vagy egy lebontásra megérett rákfene? Virginia számára egyszerűen az utolsó mentsvára. Nemrégiben vált el, és éppen most kezdett dolgozni a terminálban. Ám amikor Virginia rábukkan az épületben az elhagyatott művészeti iskolára, és a porréteg alatt megbújva felfedez egy figyelemre méltó akvarellt, meglátja az eleganciát a hanyatlás alatt. Nekilát felkutatni a szignó nélküli mestermű alkotóját; szenvedélyes hajsza ez, mely Virginiát nem csupán a Grand Central megmentéséért folyó harcba vonja bele, hanem Clara Dardennek, a húszas évek híres illusztrátorának rejtélyébe is.

Egy ikonikus helyszín és egy történelmi személy, Jacqueline Kennedy Onassis is szerepel a történetben, aki személyesen is kiállt a terminál fennmaradásáért.


„Csodálatosan megírt történet két nőről, akiket az idő ugyan elválaszt, mégis összeköt a művészet által kifejezett szépség iránt érzett szeretetük, és az elszántságuk, hogy megmentsék azt, ami nélkül egyszerűen képtelenek élni. A szakszerű kutatómunkának és részleteknek köszönhetően olyan könyvet tarthatunk a kezünkben, mely a történelmi regények, a művészet világa és minden Manhattannel kapcsolatos dolog rajongóinak szól.” – Susan Meissner, a Híd az óceán felett bestseller szerzője


„Fiona Davis egy újabb gyönyörű szerelmes levelet írt New Yorkhoz, ezúttal két nőről, ötven év különbséggel, akik mindketten küszködnek és harcolnak, hogy megtalálják önmagukat egy olyan időszakban és helyen, amely nem mindig kíméli az elveszetteket vagy magányosokat. Lenyűgöző, érzékeny, rejtélyes és nagyszerűen megírt történet.” – M. J. Rose, The New York Times bestseller szerző


„Tele csodás részletekkel a korszakról, a szerző a Grand Central Terminál kulisszái mögé repít minket, hogy felfedje előttünk a művészet és az intrika elfeledett világát. Tele kifinomultsággal és a csodálatos szereplőgárdával (beleértve az épületet is), ez egy rendkívül élvezetes és okosan szőtt történelmi regény.” – Hazel Gaynor, The New York Times bestseller szerző


„Impozáns női karakterek, káprázatos próza, a húszas és hetvenes évek New York-i művészvilágának pompás hátterével, ezt bizony el kell olvasni.” – Taylor Jenkins Reid, az Evelyn hét férje című regény szerzője


„Miközben A mestermű középpontjában álló nők megmentik a Grand Centralt és annak művészetét, önmagukat is megmentik, magával ragadóan demonstrálva azt, hogyan visszhangzik a történelem a jelenben.” – US Weekly


„Magával ragadó, kifinomult és végtelenül fennkölt; A mestermű egy kiváló regény, éppen olyan okos, mint amilyen gyönyörűen megírt.” – Tasha Alexander, The New York Times bestseller szerző