Kincsem - A verhetetlen versenyló igaz története

Kincsem - A verhetetlen versenyló igaz története

Illusztráció: 300 korabeli dokumentum, színes és fekete-fehér fotó Ki ne hallott volna a verhetetlen Kincsemről, a leghíresebb magyar versenylóról? A csodakanca 54 alkalommal állt starthoz és soha nem győzték le. Ezt a versenyeredményt a világon azóta sem tudta egyetlen angol telivér sem megismételni. Érthető hát, hogy Kincsemről a csodakancáról legendák sokasága keletkezett. Dr. Hecker Walter hippológus professzor és Brenyó József évek óta kutató, adatgyűjtő munkát végez a témában, együttműködésüket több sikeres szakkönyv megjelentetése is igazolja. Ezúttal a Kincsem-történetnek eredtek a nyomába: Legendák és valóság, mítoszok és hétköznapok, a magyar lovassport és a Kincsem korának rejtelmei egy kötetben több száz korabeli fotó, reklámanyag, festmény és szaklap képeinek kíséretében. És a teljes sztori, Kincsem szűk másfél évtizedes története, versenyeredményei és a tenyésztésben betöltött szerepe, utódainak, tulajdonosának és trénerének élettörténetével. A különleges képes kötet nem kerüli meg a történelmi időszak bemutatását sem, a reformkortól kezdődő-éledő magyar lótenyésztés állomásai éppúgy bemutatásra kerülnek, ahogy a Monarchia színes úri világának lovassport szenvedélye és annak magyar és európai állomásai, nem mellőzve a nemzetközi kitekintést sem. Kincsem nemcsak Magyarországon, Ausztriában, Franciaországban, Csehországban, valamint Németországban versenyzett, hanem a lóverseny őshazájában Angliában is diadalt aratott. Összesen tizenhárom versenypályán győzött. A Berlinben rendezett első megmérettetésétől kezdve, 1876-tól kezdődően futotta a lóversenypályákon a köröket egészen 1879 őszéig, az utolsó győztes budapesti futamáig. A kettő között kivétel nélkül megnyerte Prága, Hamburg, Hannover, Frankfurt, Bécs, Sopron, Baden-Baden versenyeit. A kivételes pályafutásról számos dicséret és magasztalás született, de talán Krúdyé az egyik legfontosabb: „Kincsem volt az, aki fellelkesítette a magyar urakat, hogy a csodakancához hasonló paripákat tenyésszenek, amelyekkel majd öregbítsék a magyar lónevelés hírnevét, végig az egész világon.”